Óvodánk 25 kisgyereket befogadó vegyes életkorú óvodai csoporttal működik Pesthidegkúton egy régi, szülők által átalakított és felújított, bérelt családi házban.

Mai felgyorsult világunkban a gyermekkor korai évei különleges védelmet igényelnek. Olyan óvodai légkör és környezet megvalósítására törekszünk, amely minden apró mozzanatával a gyermeki létet szolgálja és védi a kisgyerekekben kibontakozó erőket a korai elvárásoktól. Óvja és tiszteli a kisgyermekkort, jó minőségű táplálékot adva a gyerek testének, lelkének, egész személyiségének.

Óvodát választani nehéz feladat. Lehet akármilyen jó egy intézmény, ha nem passzol a gyerekünk, a családunk lelkületéhez – utóbbi kifejezetten fontos, ha a Waldorf pedagógia mellett döntünk. Mi több óvodát is megnéztünk, mire rátaláltunk a Rozmarintszálra. A szülői est körülbelül öt perce tartott, mikor egymásra néztünk és bólintottunk: ezt kerestük.

Mikor ezt mesélem a barátaimnak, mindig kíváncsiak arra, hogy mi az, amivel ennyire megfogott bennünket az ovi. Sorolni kezdem az érveimet, a hallgatóság pedig egyre inkább hitetlenkedve néz rám.

Elmondom például, hogy ebben az oviban kizárólag a gyerekek érdekeit tartják szem előtt – a szülők kényelme teljesen irreleváns az óvoda működése szempontjából. Azt sem hallgatom el, hogy a szülők munkacsoportokba vannak osztva és ha feladatot kapunk, akkor azt el kell végeznünk – a szabadidőnkben, természetesen. Megtudják azt is, hogy az ovit a szülők takarítják, heti váltásban. És amikor ehhez hozzáteszem, hogy mindezért fizetünk, akkor már végképp ufónak néznek. Ekkor szoktam azzal megtoldani, hogy évente összesen kb. 8 hónapot töltenek a gyerekek az intézményben, az év többi része oviszünet.

Pedig ez az igazság. Nekünk ez mind pozitívum. Számos intézmény igyekszik a szülők kedvére tenni, például ovi utáni (vagy akár előtti) foglalkozásokkal. A Rozmarintszálban ezzel szemben úgy tartják, hogy a gyerekeknek foglalkozások helyett ovi utáni pihenésre és a szüleikkel eltöltött minőségi időre van szüksége. Örülünk neki, hogy a közös feladatokon keresztül egy közösség tagjaivá váltunk a többi családdal – és mikor ezt kimondom, akkor a barátaim szomorúan ismerik el, hogy ők a többi szülővel eddig csak köszönésig jutottak, az ovi öltözőjében. Örülünk annak is, hogy ezeknek a feladatoknak köszönhetően tevőlegesen hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a gyerekünk minél jobb, otthonosabb közegben tölthesse a mindennapjait. Egy olyan közegben, ami nemcsak az övé, hanem a miénk is. A családunké. És nem utolsósorban örülünk annak, hogy kompetens, határozott óvónők vigyáznak a gyerekünkre, tele szeretettel és hozzáértéssel. Örülünk, hogy a gyerekünket biztonságban tudjuk, mind testileg, mind lelkileg. És fejlődik. És nem azért, mert fejlesztik, hanem azért, mert hagyják fejlődni. És hagyják gyereknek lenni.