A Rozmarintszál Waldorf Óvoda 2002. szeptember 1-én nyitotta meg kapuit a waldorf pedagógia alapelveire épülő szakmailag önálló intézményként.
A családi nevelés kiegészítőjeként a szülők azzal a szándékkal alapították az óvodát, hogy gyermekeik a waldorf pedagógia szellemében lakóhelyükhöz legközelebb, természet közeli környezetben nevelkedhessenek. Családjaink jellemzően Pesthidegkútról és vonzáskörzetéből (pl. Solymár) kertvárosi környezetből érkeznek, ezért fontos számukra, hogy gyermekeik természetközeli óvodai környezetben nevelkedhessenek.
Nagy hangsúlyt fektetünk arra, hogy a gyerekek időjárástól függetlenül minél többet legyenek a természetben. Arra törekszünk, hogy a gyerekek minden nap egy-másfél órát tölthessenek kertünkben a szabad levegőn. A késő őszi-téli hónapokat kivéve péntekenként „erdei óvodát” tartunk, egész délelőtt kint vagyunk az erdőben, kirándulunk a gyerekekkel.
Legfontosabb feladatunknak tekintjük, hogy
A minket megkereső családok szabadon választják óvodánkat és a waldorf pedagógiát, melynek szellemében nevelni, neveltetni szeretnék a gyermekeiket.
Célunk, hogy partnerséget tudjunk kialakítani a szülőkkel a kisgyerek kiegyensúlyozott fejlődéséért. Ezért első perctől fontos alapvető feltételnek tartjuk a rendszeres és folyamatos kapcsolattartást, a jó együttműködést a családokkal.
A közös munkák, pedagógiai beszélgetések, szülői estek, közös ünnepek során élő kapcsolat alakul ki a szülők és óvónők, szülők és szülők között. A szülői közösség az óvónőkkel való mindennapi együttműködésben segítik az óvoda hagyományait, óvják és ápolják az óvoda „szellemi, lelki és fizikai terét” egyaránt.
A szülői közösség tagjai szellemi és anyagi szempontból egyaránt aktívan részt vesznek a fenntartás mindennapi tevékenységében. Kertészkedés, takarítás-nagytakarítás, mosás, vasalás, varrás, kézimunkák, famunkák, különböző kisebb javítások; mind-mind a szülői kör különböző munkacsoportjainak tagjai végzik.
„A gyermeket tiszteletben kell fogadni, szeretetben kell nevelni és szabadságban kell elbocsátani.”
(Rudolf Steiner)
Nevelésünk célja és feladata:
A kisgyerek életkori sajátosságait figyelembe véve segítséget szeretnénk nyújtani ahhoz, hogy önálló individuumként egészségesen haladhasson a saját fejlődési útján. Mindeközben a lehetőségek széles tárházával úgy kerüljön kapcsolatba, hogy ki tudja kiválasztani a személyiségének megfelelőt. Ezáltal felnövekedve a későbbiekben képes legyen arra, hogy saját akaratát, érzelmeit és gondolkodását önálló és felelős életvitelre fordítsa, környezetét ne visszautasítsa, hanem emberségesebbé, élhetőbbé tegye. Így váljon testileg egészséges, lelkileg szabad és szellemileg kreatív felnőtté.
Életünkben a legfontosabb az egészséges napi-heti-éves ritmus kialakítása.
A gyerekek a nap, a hét, az évszakok, az ünnepek ritmikusan ismétlődő, állandóan visszatérő eseményein, tevékenységein keresztül gyűjtenek újra és újra tapasztalatokat önmagukról, egymásról és a körülöttük lévő világról. Óvodánkban a napirendünk és a szokásrendünk kialakítása során tudatosan élünk a ritmus énerősítő, szorongás oldó hatásával.
A hétköznapok éltető ritmusát az emberi kilégzés-belégzéshez hasonlatosan a szabadabb és kötöttebb tevekénységeink váltakozása adja meg a csoport napirendjében.
Megérkezés után a gyerekeknek minden nap 1-1,5 óra szabad játékra van lehetőségük. Eközben, mint egy nagy családban közösen elkészítjük az aznapi kásáinkat, cipónkat, illetve különböző művészeti vagy kézműves tevékenységekkel készülünk az időszaknak megfelelő ünnepünkre. Összepakolás után a székkörben minden nap számba vesszük, ki hiányzik és mit tudunk róla. Gyertyát gyújtunk, rövid fohászt mondunk, majd a ritmikus körjáték, drámajáték során a dalokat, verseket a csoportvezető óvónő gesztusait utánozva, követve együtt játszunk a gyerekekkel.
Ezután minden nap, minden időjárásban szabadon játszhatnak a kertben minimum 1 órát. Ilyenkor lehetősége van a gyerekeknek bekapcsolódni az évszakhoz kötődő kerti munkákba. A kerti játékot követően a csoportszobában székkörben ülve mesélünk. A gyerekek többször hallják ugyanazt a mesét, melynek képei belső képként tájkép-szerűen jelenik meg a gyerek fantáziájában. Az ismétlődés nem unalmassá teszi a mesét, hanem elmélyíti az azonosulást és a megértést. A kisgyerek érdeklődése és biztonságérzete nő, s örül, ha tudja, hogy mi következik.
Közösen elköltött ebéddel zárul a délelőttünk, melynek végén együtt elköszönünk, majd a gyerekek nagy többsége hazamegy. A maradók előkészülnek a délutános óvónővel a pihenéshez. A gyermekek egészséges fejlődéséhez, az idegrendszer éréséhez az elnyugvás, az elcsendesedés, a megfelelő ideig tartó nyugodt alvás szükséges. Minimum 1 óra nyugodt pihenés és uzsonna után mennek haza délutános gyerekek.
Óvodánk egész napos nyitvatartással működik. Ám a délutáni pihenést helyi sajátosságaink miatt sajnos csak korlátozott létszámban tudjuk biztosítani azon gyerekek számára, akiknek erre valóban szüksége van.
A hét ritmusát a hét napjaihoz kapcsolódó művészeti tevékenységek és gabona alapú ételek elkészítése határozza meg. A hét egyes napjain mindig ugyanazok a tevékenységek várják a gyerekeket, ebből ismerik fel, hogy milyen nap van. Pl. rajzolás, festés, gyapjúkép készítés, cipósütés, rizs-köles-zabkása készítés,
Az évkört az évszakok változásához kapcsolódó tevékenységek, az ünnepekre való készülődés, a visszatérő ünnepek határozzák meg. (pl. betakarítás, gabona feldolgozás Szt. Mihály időben, Adventben betlehemi tál készítése, húsvét előtt búza ültetés kis tálakba vagy a születésnapok megünneplése, stb.).
Az ünnepek, ünnepnapok megállítják egy pillanatra a hétköznapok folyását. Átélésük által táplálékot kap a lélek.
A ritmikus változásokhoz hozzátartoznak a szünetek.
A pihenés, az alvás fontos részei az ember életritmusához, életfolyamataihoz. A gyerekeknek maga a csoportban való tartózkodás is fárasztó. Szükségük van negyedévenként legalább kéthetes szünidőre, hogy az óvodában szerzett tapasztalatokat feldolgozhassák, majd átformálva belevigyék azokat saját életükbe. Óvodánkban két egy hetes szünet (őszi szünet, sí szünet) és két kéthetes szünet (téli szünet és tavaszi szünet) biztosítja a nevelési év során a gyerekek számára megfelelő feldolgozási szakaszokat.
Óvodánkban a kisgyerekkor legfontosabb és legfejlesztőbb tevékenységeként nagyon komoly szerepet tulajdonítunk a gyerekek szabad játékának.
Óvni, ápolni és erősíteni kívánjuk a gyerekekben megjelenő természetes erőket és képességeket, ezért napirendünkben minimálisan kétszer, egy-másfél óra szabad játékra van lehetőség.
Ahogyan játszik egy kisgyerek, úgy találja meg később a helyét az életben felnőttként. A játék legjobb formái a belső teremtő erő és a külső adottságok egyensúlyának eredményei.
Azok a gyerekek, akik tudnak játszani, alig ismerik az unalmat. Mindenütt találnak játékra ösztönző dolgokat, helyzeteket. (A kiránduláson elég egy falevél, egy kis botocska, kő, stb.).
Átdigitalizált világunkban manapság egyre fontosabb, hogy a kisgyerekek felnőttet lássanak valódi munka, tevékenykedés közben, mert az ő tevékenységük átélése útján fog tudni a gyerek önállóan cselekedni.
Az óvodás korú gyermek csaknem mindig a környezetében tevékenykedő felnőttet utánozza, főként játékkal – de minden más tevékenységgel -, a saját tapasztalatain keresztül ismerkedik a világgal. Ezért mi mindig csinálunk valamit, és mindent „igaziból teszünk”: játszunk, főzünk, szerelünk, varrunk, javítunk, kertészkedünk stb. Keveset beszélünk, magyarázunk a gyerekeknek; a verbalitás helyett tiszta, átlátható, utánozható mozdulatokkal, tevékenység folyamatokkal igyekszünk körül venni őket. Ebből maguk is „leolvashatják” mit, hogyan kell csinálni – ezzel is segítjük, serkentjük a kognitív képességek kibontakoztatását és erősítjük a felismerés belső öröméből fakadó gyermeki önbizalmat. A gyerekek előtt ezáltal kitárul a világ. A képességek fejlesztése a cselekvésen, hétköznapi tevékenységeken keresztül történik.
A felnőttek munkáját és a közösen átélt élethelyzeteket a játékban utánozni tudni annyit jelent, mint tanulva beletanulni magunkat az életbe. Minél kevesebb tökéletesített holmit kap egy gyerek, annál inkább kénytelen a saját erőit használni. Ez meghatározó a játékok elkészítésekor, kiválasztásakor. A játék során felhozott erők a kisgyerekben képességekké változnak, amelyek a későbbi tanulásnál és a felnőtt életben válnak gyümölcsözővé.
A kisgyereket környező világ felelőssége és egyben feladata, hogy biztosítsa számára a megfelelő fizikális, pszichés környezetet és hogy ne „csapják be” érzékleteiben: ezért óvodánkban lehetőleg természetes anyagokat használunk, gyapjút, selymet, fát stb. A fantázia készteti a gyerekeket tevékenységre, s a tevékenység ismét megmozgatja a fantáziát. A játékeszközök kiválasztásánál a legegyszerűbb dolgokra törekedtünk. Ez az egyszerű eszköz kell, hogy megadja a gyerekeknek a lehetőséget arra, hogy játékra ösztönözve bensőleg megmozgassa a fantáziáját.
Ezért nincsenek hagyományos értelemben vett kidolgozott gyerek játékaink. Játék közben a kisgyerek kezében minden játékká változik. Olyan eszközökkel szeretnénk körül venni a gyerekeket, melyek nagy lehetőséget biztosítanak a fantáziadús gyermeki játék kibontakozására.
Nevelőként arra törekszünk, hogy a felnőttek felgyorsult, harsány, erős ingerekkel terhelt információdús világa ne szűrődhessen be a gyerekek óvodai terébe.
Óvni szeretnénk a gyerekkort, hogy a gyerek csak lassan ébredjen fel a kreatív erőket felszabadító, fantáziaképekben dús gyermeki álomvilágból!
Ennek az a célja, hogy az „ébredés” után viszont valóban önállóan, biztosan, jó tartással állva a világban, erőteljesen, éberen tudjon élni.
Nagyon fontosnak tartjuk, hogy az óvodás kisgyereknek elég ideje legyen arra, hogy a saját tempója szerint tudja felfedezni a világot, feldolgozni tapasztalataiból származó élményeket, és elsajátítani a sokféle minőséget, különbözőséget mindegyik érzékszerv területén.
A cselekvés az érzés és a gondolkodás fejlődésében figyelmes, tapintatos vezetéssel segítjük a gyerekeket. A gyermekkor szabadságára törekszünk: nem engedjük a túlterhelést, védjük a gyerekek saját érésének, kibontakozásának tempóját. Ezáltal a kisgyerek saját fejlődési útját a számára legmegfelelőbb módon találja meg, s ezen egyre önállóbban tud járni. Óvni kívánjuk a gyerek belső világát, fokozatos érlelődését azzal segítjük elő, hogy ott ajánlunk segítséget, ahol a gyerek éppen tart és megvárjuk, hogy önállóan találja meg a következő lépést. Nevelésünk a gyerekben működő természetes erőket kívánja támogatni úgy, hogy a gyerekek szabadon tudják azokat alkalmazni, fejleszteni. Elvárások helyett érzelmi biztonságot, védettséget szeretnénk nyújtani.
A hozzánk érkező kisgyerekek a családi otthonból burkából kilépve általában itt tapasztalják meg először az önálló közösségi létet. Fontos számunkra a gyerekek szociális születési folyamatának individuális kísérése, ahol az óvoda egyfajta szociális „anyaöl” a kisgyerek számára. A közösségbe szoktatás folyamata minden kisgyereknél más és más. Az első időkben napi kapcsolatban állva a szülőkkel együtt követjük, hol tart a kisgyerek a folyamatban, mit kívánhatunk tőle. Ott kell segítenünk, ahol a gyerek éppen tart.
Az óvodában nehézségeket leküzdő szeretetteljes együttélést vállalunk a gyerekkel, amelyben a gyerek emberi méltóságát megőrizheti.
Törekszünk megérteni a kisgyerek világát, s tisztelni alakuló világképét. Ezért elfogadó, szeretetteljes, meleg, befogadó légkör kialakítására törekszünk, amely biztosítja a megfelelő fizikai és pszichés környezetet a kisgyerek számára, valamint kizárja a zavaró és erőszakos befolyásokat.
Rudolf Steiner szerint az ünnepek az év és az élet forduló- és csomópontjai, amelyek a világmindenség szellemiségével kapcsolhatják össze az embert.
Az ünnep az emberi kultúra része. Csak az ember tud ünnepet teremteni. Amit az évkörben a természet folyamataiként fizikailag megtapasztalunk, az ember teremtő kultúrája által ünneppé válik. Az ünnepek kiemelnek bennünket a minden napokból, általuk egy pillanatra ég és föld összeér.
Az évkör ünnepei állandó ismétlődéssel térnek vissza életünkben. A természet változásai s az ezzel összefüggő emberi munkák szüntelen körforgásban, az évszakok váltakozásában — tavaszi újulásban, nyári fényben, őszi érettségben, téli álomban — éli ritmusát. A tavasz és a nyár kitágulás-kilélegzés; a megnyilvánuló és keletkező élet évszaka. A Föld ereje ilyenkor megmutatkozik a rügyfakadásban, növekedésben. A virágzás időszakát éljük. Az ősz-tél ellenkező előjelű folyamat a belégzés-befelé fordulás. A Föld életereje, így a növények is visszahúzódnak, a föld alatt koncentrálódnak.
Az ünnepeknek akkor van értelmük, ha azok nem kiüresedett formák, hanem megszületik általuk az emberben az ünnepet teremtő alkotó erő.
Ez az erő él óvodánkban is a hétköznapok fáradhatatlan készülődésében, munkájában, mely folyamat tevékeny, mégis türelmes várakozással teli. Általa van remény arra, hogy az ünnep eljön és ragyogó fényével bevilágítja a környezetét és megszólít minket.
Minél hosszabb ez a ritmus, minél tovább kell várni, míg visszatér egy olyan jeles nap, mint például a születésnap vagy a Karácsony – amit a kisgyerek óvodástársaival, szeretteivel együtt ünnepelhet -, annál nagyobb érzelmi töltéssel éli meg a gyerek a várakozást, a beteljesülést, majd a rá való emlékezést is.
Óvodánkban a természet éves körforgásának ritmusával összhangban mindig valamilyen ünnepre készülünk; ünneptől-ünnepig élnünk a gyerekekkel.
Az ünnepek megformálását hagyományaink, szokásaink segítik, melyek részben az ősi, népi hagyományokhoz kapcsolódó „természetvallásos” megértésből, részben a keresztény kultúrkör szokásaiból, részben pedig ezekhez kapcsolódóan a gyerekek életkorának megfelelően átélhető „képekből”, tevékenységekből állnak. Az óvoda berendezése, színei, virág – és növényi díszei az évszakasztalon; a választott mesék, versek és dalok tartalma; a tevékenységek és munkák jellege — mindez együtt egyértelmű „nyelven” beszélnek a gyerekek számára érzékelhető szinten arról, hogy milyen ünnepi időszakban élünk. Mivel a gyerek koránál fogva még nem értheti meg közvetlenül az ünnepek belső tartalmát, ezért az óvónő felelőssége ezeket a tartalmakat érzékekkel felfogható, átélhető formába önteni. Az ünnepek szellemi tartalmai alapvető emberi gesztusok, külső képek, jelképek, tevékenységek, szimbólumok által jelennek meg az óvodában a gyerekek számára.
Az évkör során az ünnepi időszakokban havonta egy-két ünneppel találkoznak a gyerekek.
Minden gyerek születésnapját lehetőségeinkhez mérten a napján ünnepeljük meg. Ezen a napon minden az ünnepeltről szól; gyerekek és óvónénik ajándékokat készítenek neki a nap folyamán, majd a nap végén egy ünnepi szertartás folyamán együtt ünnepeljük a születését.
Év elején leszüreteljük a kertünk gyümölcseit, lekvárt főzünk, alma szószt készítünk a gyerekekkel. A kora őszi időszakot betakarítás ünnep zárja Szt. Mihály napján. A gyerekek ünnepe után Szt. Mihály napi ünnepi szülői estre várjuk a szülőket. Elkezdjük a nyáron betakarított búza feldolgozását, melynek során a gyerekek megélhetik, hogyan lesz a búzaszemekből finom, illatos cipó. Szent Mihály időszak végét kirándulás keretében Szt. Mihály útján „Bátorságpróbával” ünnepeljünk.
Szent Márton estéjén szélesre tárjuk kapuinkat vendégeink számára. A bábszínházat követően lámpásaink fénye mellett a kertben megkeressük a törpék várát; beköltöztek-e a kis lakokba, amit délelőtt együtt készítettünk a gyerekekkel. Ezt követően a családokkal, vendégekkel közös sétára indulunk és osztjuk meg lámpásaink fényét a világgal. A séta végén az óvodába visszatérve a lobogó tábortűz fényénél elbúcsúzunk és a kapuban útravaló „ajándékkal” bocsátjuk haza családokat.
Advent időben reggelente szülőkkel, gyerekekkel közösen dalolva kezdjük a napot. A várakozásban Szent Miklós a Karácsony reménységét hozza el a gyerekek számára. A dramatikus játékok során nap, mint nap eljátsszuk a gyerekekkel a betlehemi történetet.
Az időszak végén az Advent kertben halk énekszó mellett a sokasodó gyertyák lobogó fényénél előbb a szülőkkel, majd másnap a gyerekekkel ünnepeljük a Fény születését.
A Három királyok története dramatikus játék formájában kíséri végig napjainkat januárban.
A Tavasz születésnapját, majd a Húsvétot a gyerekekkel együtt ünnepeljük a csoportban. A cseréptálakba ültetett búzaszemek átváltozása képszerűen mesélnek a gyerekek számára az ünnepről.
A Mennybemenetelt erdei kiránduláson a természetben, Pünkösdöt a közösség ünnepeként az óvoda kertében ünnepeljük.
Szent János időszakban az utolsó óvodai napon elbúcsúzunk az iskolába készülő gyerekektől, majd este évzáró Ünnepi Szülői est keretében a távozó családoktól. Ezt követően a „Nyár ünnep” vidám forgatagában régi és új családokkal, meghívott vendégekkel együtt zárjuk le a nevelési évet.